Rendkívüli kánikula vagy átlagos strandszezon? Mi sem lehetne hitelesebb tanúja a régi nyaraknak a filmhíradóknál. A trianoni terület-elcsatolások következtében elveszített fürdő- és üdülőhelyek fájó emlékét  a Bethlen-kormány tudatosan próbálta enyhíteni a Balaton népszerűsítésére szervezett kampánnyal a 20-as évek végén, amivel meglehetős sikert ért el. Nézzünk most néhány példát arra, hogyan múlatták az időt a forróságban a két világháború között, hiszen a Balaton már akkor és azóta is a Riviéra, ehhez semmi kétség nem fér.

Nyaraló proletárok a Balatonnál a Tanácsköztársaság idején kiadott Vörös Riport filmhíradó 1919 júliusi számában. Az operatőr jelenléte nagyobb kuriózum volt, mint a tó bármely látványossága, ezért nem véletlen, hogy a médianyilvánossághoz nem szokott, a propaganda kedvéért egyöntetűen proletárnak kikiáltott strandolók belenéznek a kamerába, sőt, láthatóan direkt neki produkálják magukat. 

Mondén élet a Balatonon 1927-ben. A felvételeken a balatonföldvári új nagyszálló és „a kontinens legérdekesebb golfpályája”. A település elsősorban a születési arisztokrácia kedvelt üdülőhelye volt, a hatalmas golfpálya így az ő igényeik kielégítésére szolgált.

1936 júliusában megkeresztelik a balatonkenesei fővárosi üdülőtelep vitorlásait. Az üdülőtelep 1917 óta állt a Főváros tulajdonában, később Honvéd Üdülőként vált ismertté.

Balaton-átúszás 1938-ban. A versenyt, nem először és nem utoljára, Páhok István nyerte 3 óra 45 perces idővel, igaz, hogy ekkor még a mai Révfülöp-Balatonboglár helyett a jóval hosszabb Siófok és Balatonfüred közti szakasz volt a penzum. Ahogy azt a híradó képei is bizonyítják, ezt a távot közel sem vállalták nagy tömegek.

Páhok István 1944-ben. A Balaton-átúszást a háború alatt is megtartották.

Bővebben a két világháború közti balatoni üdülőéletről: itt.