Kevés olyan kiszámíthatóan kiújuló érzés van az életünkben, mint az olimpiai láz. Az ötkarikás játékokról szóló hírek természetesen a kezdetektől kiemelt figyelmet kaptak a filmhíradókban. A lelkiismeretes tudósítók nem csak a versenyeket, de a felkészülés folyamatát is alaposan dokumentálták. Erre már csak azért is szükség volt, mert ezen a téren a híréhség csillapíthatatlannak bizonyult.
Az alábbi különleges anyagban azt láthatjuk, hogyan jutottak el a friss olimpiai hírek a közönséghez 1928-ban, pár évvel az élő rádiós közvetítések és jópár évtizeddel az online platformok előtt.
A néma képsor Az Est fővárosi szerkesztősége előtt (VII. ker, Erzsébet krt. 18-20.) feszületen várakozó embereket mutatja, akik örömujjongásban törnek ki, amikor a magyar vizipólósok Franciaország elleni 5:3-as győzelméről szóló plakát megjelenik a kirakatnál. A tömegben feltűnő arcok hihetetlen boldogságról árulkodnak, amit valószínűleg az sem nem feledtetett, hogy a Komjádi Béla által felkészített csapat később a németek ellen kikapott, így amszterdami szereplését ezüstéremmel zárta. Az első élő rádióközvetítést az 1936-os olimpiáról hallgathatták a magyar előfizetők, addig viszont maradt a napilapok kirakata előtti izgalom…
A filmhíradózás hajnalának jellegzetes felvételei a hazatérő olimpikonokat köszöntéséről szóló összeállítások. Ezek ekkor még – profi sporttudósítói hálózat híján - jobbára a versenyek filmanyagát helyettesítik. Az ilyen hősportrék a küzdelem feszültsége helyett felhőtlen boldogságot sugároznak, és az informálás mellett egyúttal példaképeket kínálnak a nézőknek.
Az itt látható és a lenti hírben hatalmas virágcsokorral és ellenállhatatlan mosollyal feszítő úriember egy igazán különleges olimpikon. Keresztes Lajos 1924-ben Párizsban ezüstérmet, majd az amszterdami olimpián a hazai birkózás második aranyérmét nyerte meg. Keresztes, aki civilben hentesként dolgozott, orvosa javaslatára kezdett birkózni, hogy a nehéz húsok pakolásához szükséges izomerőt összegyűjtse. A Húsos Sport Clubból indult tehetség visszavonulása után a Mátyás téri húsfeldolgozó üzem vezetőjeként tevékenykedett, illetve a kétszeres olimpiai bajnok Kozma István edzőjeként aratott újabb sikereket.
Leni Riefenstahl monumentális filmje, az Olympia, sokat elemzett megörökítője a hitleri Németországban zajló játékoknak. Az 1936-os esemény néhány pillanata a német Ufatonwoche cégtől kapott híreken keresztül a magyar filmhíradóba is bekerült, és a Riefenstahl-féle erősen esztétizáló nézőponttal érdekes összehasonlítási alapot kínál. Itt az olimpiai láng útját követhetjük nyomon némi térképes magyarázattal:
A láng útja a híradóban és az Olympia című filmben:
A láng elindul a filmhírben és Riefenstahl filmjében:
A lángot vivő futó a híradóban az athéni, az Olympiában a berlini stadionban:
Noha a versenyekről szóló tényleges tudósítások kissé hiányoznak, láthatunk például egy egészen unikális beszámolót arról, hogy pihentek a sportolók a berlini olimpiai faluban.
A politika a háború után is erősen megjelent az olimpiához kapcsolódó témák feldolgozásában. A tatai edzőtábor Helsinkire készülő lakóit 1952. júliusában például az a meglepetés érte, hogy Rákosi Mátyás és Farkas Mihály honvédelmi miniszter személyesen látogatta meg őket. Rákosi megszemlélte a sportolók gyakorlatait, a konyhát, kérdéseiből és tanácsaiból pedig „szeretet és gondoskodás csendült ki”. A jótanácsokkal fűszerezett felkészülés egyértelműen sikeres volt, mert Helsinkiben összesen 42 érmet (16 arany, 10 ezüst, 16 bronz) söpörtek be versenyzőink.
A látogatásról készült képen Farkas Mihály mögött Gerevich Aladár kardvívó és Németh Imre kalapácsvető tűnik fel. (A kép forrása: Fortepan - Horváth Lajos)
És végül egy hír, ahol sportolókat versenyzés közben is látunk. London, 1948. Sok eső és Gyarmati Olga olimpiai aranyat érő távolugrása egy olyan sportágban, amit nők számára ekkor nyitottak meg először. Gyarmati ezután részt vett az 1952-es olimpián is, és egyike volt azoknak, akik 1956-ban nem tértek haza Melbourne-ből.
