Óriáskifli Kádárnak

Három május elseje

2018. május 01. - filmhiradok

Az első május elsejét a film feltalálásánál alig korábban, 1890-ben ünnepelték. Hagyományához nálunk elsősorban a második világháború után rendezett nagyszabású felvonulások, politikai rendezvények és a jól megérdemelt kikapcsolódás emléke kötődik. Az ünnep és annak megörökítése fontos volt, mert időről időre megtörte a hétköznapok egyhangúságát, látszólag közös nevezőre hozta az ország lakosait és biztosította a folyamatosságot múlt és jelen között. A híradókban ez a nap általában a rendszer megerősítésének jelképes gesztusaként jelenik meg. A híradósok munkája nem csak azért volt lényeges, mert az eseményeket rögzítették, hanem mert lehetővé tették, hogy a filmet megtekintő néző akár ismételten is a különleges élmény részesévé váljon.

A következő három mozgóképes anyag három május elsejét mutat be, melyek első pillantásra ugyan hasonlóak, mégis sokban különböznek egymástól.

Alig egy évvel a világháború után szinte süt a megkönnyebbülés az 1946-os május elseje felvételein. A rendkívül hosszú, tizenkét és fél perces MAFIRT tudósítás egy várakozással teli tavaszi nap gazdag lenyomatát őrzi. Igaz ugyan, hogy a felvonulás még kissé szedett-vedett és lazán koreografált, azért már minden fontos kelléket bemutat. Az útvonal ekkor még eltér a későbbitől: a felvonulók az Andrássy úton haladnak, érintik a Kodály köröndön található Szabad Szakszervezeti emelvényt és az Andrássy út 96-ot (mely ekkor köztársasági elnöki palotakánt funkcionál), felintegetnek az erkélyen mosolygó Tildy Zoltánnak és hitvesének, majd továbbhaladnak a Hősök terén felállított pódium felé. Bár a pódiumon álló Rákosinak és társainak láthatóan melegük van és picit talán már unják is a sok órás programot, az Acélhang Dalárda lelkesítő szólamai kitartásra ösztönzik őket. A budapesti dolgozók hivatalos köszöntése után következik a filmhír harmadik nagy egysége a felvonulást követő önfeledt szórakozásról. Hangulatképek villantják fel az állatkerti ételosztást habos kakaóval és süteménnyel, a Millenárison rendezett sportprogramokat, a vidám vurstlit, de mindenek előtt: a Városligeti-tó betonteknőjében rendezett elképesztő méretű táncmulatságot.

Három gyönyörű kép a Fortepan gyűjteményéből, melyek ugyanerről a felvonulásról készültek:

"Az emberhullám szünet nélkül hömpölygött. Külön csillogást és fényt jelentettek benne az asszonyok és a gyermekek tízezrei" (Forrás: Fortepan, képszám: 78631, évszám: 1946, orig: Berkó Pál)

Felvonulók az Andrássy úton. A filmhír felvételeinek hátterében jól látszanak a főváros háborús romjai. (Forrás: Fortepan, képszám: 79258, évszám: 1946, orig: Berkó Pál)

Hoffmann különös festményes kocsija a mozgóképen 3:37 percnél tűnik fel (Forrás: Fortepan, képszám: 79191, évszám: 1946, orig: Berkó Pál)

A tizedik szabad május elsejére már a filmhíradó is nagyobb apparátussal készült. A nógrádi májusfától az orosházi tanyavilágon át Ózdig, széles kitekintést kapunk az ünnepre ébredő országról. A budapesti felvonulás az eső áztatta Dózsa György úton zajlik, és a tudósítást jól előkészített kameramozgások teszik látványossá. A felvételekhez mellékelt részletes magyarázat, a vonulás és a vágás feszes tempója, a pontosan megkomponált, ideális szögből felvett jelenetek profi mozgóképes propagandára utalnak. A szigorú tartalmat csak a délutáni pihenés képei oldják. Az eszmei közösségben, de a szórakozás módjait illetően végtelen sokszínűségben tobzódó vidám lakosok birtokba veszik a város szabad tereit, majd a dunai naplemente megnyugtató látványával zárják a tartalmas jubileumot. A természeti képek biztonságot és időtlenséget sugallnak és mintegy bekeretezik a kettő között elhelyezett kemény politikai tartalmat.

Ha lehet, még az előzőeknél is emelkedettebb hangot üt meg az alábbi, éppen hatvan évvel ezelőtt forgatott anyag. A híradó kommentárja Marosán György gondolatait visszahangozza, aki az Népszavában kiskáté formájában aznap megjelent cikkében az ünnep nemzetköziségét, az egyetemes munkásszolidaritás jelentőségét emeli ki. Bár a film szövege nem fogalmaz ilyen egyértelműen, a nyomtatott sajtó irányba állítja az olvasókat, hiszen mindezt az 56-os forradalom alig másfél évvel korábbi leveréséhez nyújtott nemzetközi segítséggel kapcsolja össze:

„Mi ma a proletárnemzetköziség próbaköve? A Szovjetunióhoz való hűség! Erről minden becsületes magyar dolgozót meggyőzött a Szovjetunió magatartása az ellenforradalom idején, majd az a nagy politikai és gazdasági segítség, amelyet a világ első szocialista államától kaptunk. … Senkit nem érhet csalódás, aki a Szovjetunióra számít, de kritikus helyzetbe juthat a munkásmozgalom ott, ahol elszakad a szocialista tábor vezető erejétől.” (Marosán György: Májusi gondolatok)

A filmhírben a virágos májusról szóló felvezető rigmust a Felvonulási téren hömpölygő tömeg képei követik. Itt már nem a Milleniumi emlékmű, hanem az alkalomra épített hatalmas dísztribün uralja a teret. Az áradó sokaság látványának monotonitását néhány kiragadott portré, egy-egy „spontán” megörökített gesztus töri meg. A pódium sarkában forgató kitartó operatőr épp elkapja azt a pillanatot, ahogy a hálás nép tagjai Marosán Györgynek egy hatalmas perecet, Kádárnak két óriási kiflit nyújtanak át.