Kamerajátékok

A filmhíradó operatőrei

2018. május 12. - filmhiradok

A filmhíradó igazi hősei az operatőrök, akik izgalmas, rendkívüli, olykor veszélyes helyzetekben végezték munkájukat – vagy éppen unalomig ismert szituációkból próbálták kihozni a lehető legérdekesebbet.

Az operatőrök világa annyira érdekes volt, hogy olykor éppen az ő munkájuk vált hírré. Így történt ez a Paramount alábbi riportfelvételen, melyet New York felhőkarcolói felett forgattak 1931-ben. A filmhír bekerült a magyar híradó anyagába is. A hazai nézők számára le se kellett fordítani a kommentárt, hiszen a látvány magáért beszélt.


A Fox Movietone operatőre munka közben. (NFSA: 359055)

Az egyik első operatőr-pionírunk Zitkovszky Béla, aki 1906-ban némafilmen örökítette meg II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát. Az ő idejében még nem volt rendszeres híradógyártás, de ez a mozgókép megmutatja, hogy a kortársak már fontosnak tartották a nagy jelentőségű események szakszerű dokumentálását. A hangosfilmváltást követően, az 1930-as évek második felétől zörejmentes Debrie Super Parvo kamerával, Debrie Parvo L, De Vry, Bell&Howell, valamint Arriflex felvevőt használtak az immár hetente megjelenő híradó munkatársai.

A híradó operatőreinek kilétét általában homály fedte, hiszen a műfaj szabályai elvileg nem engedték meg az alkotók előtérbe helyezését, Magyarországon egy idő után mégis szokássá vált kiírni őket főcímeken. Neveik először 1939-ben tűntek fel,  mégpedig motivációs céllal. A Magyar Film Iroda (MFI) így szerette volna erősíteni a saját szakemberei közötti versenyt, és arra késztetni a munkatársakat, hogy rövid idő alatt, minél magasabb színvonalú anyagokat készítsenek. A két világháború közötti időszak egyik meghatározó figurája, Megyer Tibor, akinek kincset érő, sok technikai részletet tartalmazó visszaemlékezése ma a Filmarchívum könyvtárában található. Egy másik operetőr, Somkuti István 1935-ben a Filmkultúra folytatásos cikksorozatában írta meg saját élményeit, melyek közül csak egy a walesi herceg érkezéséről szóló tudósítás. A magasrangú személyről a rendőri óvintézkedések értelmében tilos volt bármilyen mozgóképet rögzíteni, így a leleményes híradósnak annak ellenére cselhez kellett folyamodnia, hogy az állami hírszolgálat alkalmazásában állt. Kameráját egy papírdobozba helyezte, melyen két lyukat vágott a keresőnek és az objektívnek, így aztán senki nem fedezhette fel, hogy miben sántikál. Miután elfoglalta az ideális helyet, a megfelelő pillanatban bekapcsolta a kamerát és leforgatta a filmet. Az alábbi képen látható, hogyan dolgozik alig feltűnő eszközével az elhivatott filmhíradós:

somkuti.JPG

Ahogy a filmhíradó iránti igény erősödött, úgy nőtt a területen dolgozó operatőrök száma. Korabeli forrásokból tudjuk, hogy 1943-ban már 14-en voltak valamilyen szerződésben az MFI-nél: Boér Gábor, Erdős Lajos, Friedli Gyula, Hegyi Barnabás, Horváth József, Kerti Lajos, Kiss Ernő, Kiss Lajos, Nagy László, Pálházi Gyula, Somkuti István, Török Vidor, Tubay László és Zsabka Gyula. A munka legdrámaibb részét egyértelműen a fronttudósítások jelentették, de a civil témák is gyakran tartogattak kihívásokat. Az operatőri csúcsteljesítményekre, humoros, esetleg bizarr helyzetekre reflektáló beszámolók színes, szórakoztató elemei az inkább monoton hírtömegnek.

Rendszerek váltották egymást, de a kamerával való játék maradt. A felvevőgép 1957 szeptemberében például önállósította magát, hogy bebizonyítsa: operatőr nélkül is képes jó híradót készíteni. Az éles kritikai érzékkel megáldott szerkezet körbenézett a városban, és nem hagyta szó nélkül, ha valahol visszásságokat tapasztalt. Objektívjét csóválva vette tudomásul többek között, hogy a budapesti 12. kerületi házkezelőség központi műhelyénél a szabad ég alatt rozsdásodnak az értékes radiátorok...

Megesett az is, hogy az operatőr ott volt a kamera mögött, de bizonyos okok miatt mégsem tudott a munkájára koncentrálni. Szerencsére a talpraesett Szepesi György sportriporternek volt egy mentő ötlete.

Török Vidor, a filmhíradó operatőre, munka közben (Forrás: Fortepan, képszám: 33175,1949, orig: Kovács Márton Ernő)

Végül pedig kissé nehéz hova tenni az alábbi hírt 1957 decemberéből, mely új „operációs módszert” mutat be. Itt minden bizonnyal már a lazulós szilveszteri hangulat éreztette a hatását.

(A 2. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivált, mely az operatőri munka bemutatását helyezi előtérbe, a névadó szülőhelyén, Szegeden rednezik 2018. május 9 és 12 között.)

Híradó:

Nyaktörő riportfelvétel New-York felhőkarcolói felett. Magyar Világhíradó 407/7. (1931. december)

Így láttam. Magyar Filmhíradó 38/4. (1957. szeptember)

Film a tudomány szolgálatában. Magyar Filmhíradó 53/5. (1957. december)

Cidri a pályán. Magyar Filmhíradó 53/7. (1957. december)

Forrás:

Gyimesy Kásás Ernő: A magyar híradófilm diadalútja. Magyar Film. V. évf. 19. sz. (1943. május 12.) pp. 5-8. 

Megyer Tibor (1973): A magyar filmhíradó és annak fejlődése egy operatőr szemszögéből és saját élményei alapján. (1923–1961). Magyar Nemzeti Filmarchívum Könyvtára, Bp., Kézirat.

Somkúti István: Egy filmriporter naplója. Filmkultúra. VIII. évf., 10. sz. (1935. okt. 1.) p. 16.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmhiradok.blog.hu/api/trackback/id/tr5013909054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.