Filmhíradók Online


Kiadva és bezúzva

Könyvhetek a Horthy-korszakban

2018. június 08. - filmhiradok

Az idén 89 éves könyvhét az irodalom és könyvkiadás egyik legnagyobb hazai ünnepe, melynek történetét szinte teljes egészében dokumentálják a filmhíradók. A két világháború között minden nyár elején legalább egy hírt találunk, mely megörökíti a főváros utcáin felbukkanó színes standokat, ahol a lelkes olvasók személyesen is találkozhatnak kedvenc szerzőikkel. A rangos kulturális esemény ábrázolása azonban nem marad mentes a politikától, hiszen nagyon árulkodó, hogy mikor melyik kötet, szerző és kiadó kerül – vagy éppen nem kerül a kamera elé.

A Magyar Könyv Hetét először 1929 májusában rendezték meg, és szerencsére már ebből az évből van kapcsolódó mozgóképes anyagunk. Minden bizonnyal valahol itt kezdődött a hagyomány, egy kellemes nyári délutánon, Márkus Emília híres Hűvösvölgyi úti villájának kertjében. Az esemény "író- és művészvezérkara" ebben az inspiráló környezetben tartotta értekezletét, a házigazdával mint egyetlen női résztvevővel. A találkozón elhangzottakat sajnos nem hallhatjuk, hiszen ez még némafilm kora, de a helyzet ünnepélyessége így is megkérdőjelezhetetlen.

Tovább

Kamerajátékok

A filmhíradó operatőrei

A filmhíradó igazi hősei az operatőrök, akik izgalmas, rendkívüli, olykor veszélyes helyzetekben végezték munkájukat – vagy éppen unalomig ismert szituációkból próbálták kihozni a lehető legérdekesebbet.

Az operatőrök világa annyira érdekes volt, hogy olykor éppen az ő munkájuk vált hírré. Így történt ez a Paramount alábbi riportfelvételen, melyet New York felhőkarcolói felett forgattak 1931-ben. A filmhír bekerült a magyar híradó anyagába is. A hazai nézők számára le se kellett fordítani a kommentárt, hiszen a látvány magáért beszélt.


A Fox Movietone operatőre munka közben. (NFSA: 359055)

Tovább

Óriáskifli Kádárnak

Három május elseje

Az első május elsejét a film feltalálásánál alig korábban, 1890-ben ünnepelték. Hagyományához nálunk elsősorban a második világháború után rendezett nagyszabású felvonulások, politikai rendezvények és a jól megérdemelt kikapcsolódás emléke kötődik. Az ünnep és annak megörökítése fontos volt, mert időről időre megtörte a hétköznapok egyhangúságát, látszólag közös nevezőre hozta az ország lakosait és biztosította a folyamatosságot múlt és jelen között. A híradókban ez a nap általában a rendszer megerősítésének jelképes gesztusaként jelenik meg. A híradósok munkája nem csak azért volt lényeges, mert az eseményeket rögzítették, hanem mert lehetővé tették, hogy a filmet megtekintő néző akár ismételten is a különleges élmény részesévé váljon.

A következő három mozgóképes anyag három május elsejét mutat be, melyek első pillantásra ugyan hasonlóak, mégis sokban különböznek egymástól.

Alig egy évvel a világháború után szinte süt a megkönnyebbülés az 1946-os május elseje felvételein. A rendkívül hosszú, tizenkét és fél perces MAFIRT tudósítás egy várakozással teli tavaszi nap gazdag lenyomatát őrzi. Igaz ugyan, hogy a felvonulás még kissé szedett-vedett és lazán koreografált, azért már minden fontos kelléket bemutat. Az útvonal ekkor még eltér a későbbitől: a felvonulók az Andrássy úton haladnak, érintik a Kodály köröndön található Szabad Szakszervezeti emelvényt és az Andrássy út 96-ot (mely ekkor köztársasági elnöki palotakánt funkcionál), felintegetnek az erkélyen mosolygó Tildy Zoltánnak és hitvesének, majd továbbhaladnak a Hősök terén felállított pódium felé. Bár a pódiumon álló Rákosinak és társainak láthatóan melegük van és picit talán már unják is a sok órás programot, az Acélhang Dalárda lelkesítő szólamai kitartásra ösztönzik őket. A budapesti dolgozók hivatalos köszöntése után következik a filmhír harmadik nagy egysége a felvonulást követő önfeledt szórakozásról. Hangulatképek villantják fel az állatkerti ételosztást habos kakaóval és süteménnyel, a Millenárison rendezett sportprogramokat, a vidám vurstlit, de mindenek előtt: a Városligeti-tó betonteknőjében rendezett elképesztő méretű táncmulatságot.

Három gyönyörű kép a Fortepan gyűjteményéből, melyek ugyanerről a felvonulásról készültek:

78631.jpg"Az emberhullám szünet nélkül hömpölygött. Külön csillogást és fényt jelentettek benne az asszonyok és a gyermekek tízezrei"  (Forrás: Fortepan, képszám: 78631, évszám: 1946, orig: Berkó Pál)

Tovább

Gica, pipics, barkaág

Húsvéti népszokások a filmhíradókban

Húsvét ideje az egyik leglátványosabb ünnepkör Magyarországon. Az ébredő természet, a vidám népszokások és a hagyományos viseletek nem csak szórakoztató, de vizuálisan is izgalmas anyagot kínálnak a filmhíradó számára. A tojásfestők elmélyült munkája és a vízzel leöntött, vidáman sivalkodó lányok képei minden tavasszal megjelennek a mozivásznon, és még a legsötétebb pillanatokban is a megújulás reményét kínálják a nézőknek.

Kifejezetten a locsolkodás tradícióját örökíti meg ez a szép, 1932-es hír. A mezőkövesdi legények „öntöző” vagy „vízbehányó” hétfőn felkeresik a lányokat, és rájuk loccsantják a megújulást, egészséget és termékenységet jelképező vizet. A filmen ugyan nem látható, de a locsolásért cserébe többek között matyó „pipicset”, azaz kismadár alakú kalácsot kapnak a vendéglátóktól.

Húsvéti locsolás Mezőkövesden (1932) from Magyar Nemzeti Filmarchívum on Vimeo.

Tovább

Jancsó a lakodalomban

Lakodalom Galgahévízen

Bár a tél manapság nem kifejezetten az esküvők évszaka, a februári Valentin-nap még őriz valamit a hagyományból. A régiek, a paraszti munka ritmusához igazodva, a betakarítás után, elsősorban szürettől adventig és a farsangi időszakban tartották a lakodalmat, ahogy ezt az alábbi 1953-as filmhír is megörökíti. A szerelem önmagában ugyan kevésbé híradós téma, de a vidám menyegzők, a sok folklorisztikus elemet felvonultató vidéki lagzik és a látványos, gyakran hírességekhez kapcsolódó nagyvárosi esküvők mind az alkotók, mind a nézők körében nagyon népszerűek voltak.

Az itt bemutatott film különlegessége, hogy a fiatal Jancsó Miklós jegyzi, aki az 50-es évek elején szárnypróbálgatásként több riport-és dokumentumfilmet is készített a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár megbízásából. Munkatársa Szegi Anna, a kevés hazai női operatőr egyike, 1952-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ő a filmhíradók után a televízióban folytatta, ahol vezető operatőrként elsősorban stúdió- és gyerekműsorokban dolgozott.

Lakodalom Galgahévizen (MFH 1953/48) from Magyar Nemzeti Filmarchívum on Vimeo.

Tovább

Karácsony Pesten

Talán a legkorábbi mozgókép, amely a fővárosi karácsonyi készülődést örökíti meg, az alábbi 1928-as filmhír. A néma felvételeken egy fenyővásárt látunk, ahol a vevők figyelmesen válogatnak a különböző fajtájú és méretű fák között, melyekkel hamarosan otthonaikat díszítik. A felvétel helyének meghatározásában segít a Duna-partot mutató kistotál, és az, hogy a háttérben még jól látható a régi Erzsébet híd sziluettje. Az eladók minden bizonnyal a Pesti alsó rakparton, az Erzsébet és Szabadság hidak között kínálták illatos portékájukat.

A filmhíradó magyarázó szövege szomorú tartalommal tölti meg ezt a kedves életképet. Arról tájékoztatja a nézőt, hogy a trianoni döntés óta importálni kell Erdélyből és a Felvidékről a fenyőfákat, noha korábban ugyanezek a fák itthonról elégítették ki a keresletet.

karacsony.JPG

 

 

Tovább

Hekk előtt, jég alatt

Balatoni halászat télen és nyáron

A balatoni halászat hagyományáról a 11. századból származnak a legkorábbi írásos emlékeink, de mozgóképen ezt a régi foglalkozást elsőként a híradók örökítették meg. A hangosfilmes korszak idejére már jól szervezett és felügyelt halászati rendszer működött a tavon, mely nem csak ízletes halat, de témát is adott az érdeklődő filmeseknek.   

Az alábbi 1947-ben készült hír igazi lírai gyöngyszem, mely igényesen, szépen komponált beállításokkal ábrázolja a nehéz, férfias munkát. Az etűdnek is beillő képsorokat Zólyomi Gyula, a korszak egyik legtehetségesebb riport-operatőre készítette. A vonó-kerítőhálós halászat technikája mellett érdemes megfigyelni, hogy a háttérben a maihoz képest ekkor még milyen érintetlen a vízparti táj.

halaszat01.JPG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A zsákmányból az azonnali fogyasztás és eladás mellett ebben az időben már feldolgozásra is jutott, például a fonyódi és siófoki hallisztgyárakban, ahol később konzerveket is készítettek. A harmincas évek egyik különleges exportcikke volt a garda ezüstfehér pikkelye, amit télen nyersen, sóval konzerválva, nyáron feldolgozva, mint „halpikkelyfény vagy halezüst” (guanidin, essence d'Orient, Fischsilber) vittek ki az országból. A források szerint az eladott halfényből aztán hamisgyöngy, karácsonyfadísz-bevonat, körömlakk és egyéb luxuscikkek készültek Párizsban, Barcelonában vagy éppen Kölnben.

Tovább

Pancsoló főváros

Budapesti strandok 1946-1948

A nyári szezon filmhíradóinak kedvelt témája a strandok vidám, olykor meglehetősen frivol élete. A vízben pancsoló vagy éppen a parton sütkérező, elégedett látogatók úgy jelennek meg újra és újra a hírekben, hogy ábrázolásuk önmagában is hangsúlyozza a fürdő- és strandkultúra fontosságát.

A balatoni életérzés mellett a fürdővárosként aposztrofált Budapest viszi a prímet, melynek népszerű hullámmedencéi, derűs piknikei és modern attrakciói vizuálisan is hálás anyagot kínálnak. Ezek az összeállítások minden politikai rendszerben megjelennek, és míg képeik leginkább a fürdőruhadivat tekintetében változnak, a kísérőszövegben a tartalmi hangsúlyok eshetnek máshová. A koalíciós időszak fővárosi strandjainak világát például kiválóan érzékelteti az alábbi három hír.

1948-ban készült a következő film, mely a júliusi hőhullám idején követi a strandra menekülő fővárosi lakosokat. A kommentár elsősorban szociológiai adalékokkal szolgál – a Széchenyi Gyógyfürdőről megjegyzi például, hogy az leginkább az „élmunkások Eldorádója”, a Gellért Fürdő hullámmedencéjét látva pedig hozzáteszi, hogy bár korábban exkluzív helynek számított, ma már nyitva áll minden dolgozó előtt.

Tovább

7 menyasszony 7 legénynek

1958. október 11-én tizennégyszer hangzott el a boldogító igen Mezőtúron, ahol egyszerre 7 boldog pár fogadott örök hűséget egymásnak ezen a napon. A lagzira ezernél is több vendéget vártak, a tanácsházán tartott lakomához 45 birkából készült birkapörkölt, megszámlálhatatlan csirkét, pulykát és kacsát vágtak, de nem hiányzott a töltött malac és a 10 hekto bor sem, melyet az éppen 10 éves jubileumát ülő Petőfi TSZ ajánlott fel a jeles alkalomra. A fiatalok maguk is a 2300 holdon gazdálkodó szövetkezetben dolgoztak, hovatovább annak segítségével találtak egymásra, ahogy azt az esküvőn megjelenő Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, köszöntő beszédében külön kiemelte. Az emlékezetes eseményen a talpalávalót Kiss Dezső és 35 tagú vonós zenekara szolgáltatta, a híradó pedig megőrizte nekünk az egyik különleges alföldi lakodalmas étel, a csigaleves képeit, amely tulajdonképpen csigatésztáról kapta nevét, és egy 19. századi forrás szerint azért volt különösen drága étel, „mert a csigacsináló asszonyok a lakodalom előtt való héten (sok) bort megittak.”

Tovább

Szerelem Magdolnavárosban

Tudósítás az első honvéd távházasságról

A Pesti Hírlap tudósítása szürke szemű, karcsú, barna lányként írja le Csernyán Ilonát, aki egy látogatás alkalmával ismerkedett meg barátnője bátyjával. A fess fiatalember, Vetrik Gyula, akkoriban lakatosként és gépkocsivezetőként dolgozott. A magdolnavárosi szerelemből hamarosan eljegyzés lett, azonban a lány nem tudta idejében beszerezni a papírjait és a fiút még az esküvő előtt a frontra vitték.  A 20 éves Ilona, aki ebben az időben még a szüleivel lakott a Váci út 110. első emeleti szobakonyhás lakásában, nem adta fel a közös tervet, és annak ellenére is a házasság mellett döntött, hogy jövendőbelije ténylegesen nem lehetett jelen a szertartáson.

„A vőlegényem, akivel már egy évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy egybekelünk – mondja – éppen olyan magas, mint én. Szőke, kékszemű, borotváltarcú. Bajuszt nem visel. Most nincs állása és tényleges éveit szolgálja. Egyszer már volt öt hónapig a harctéren és akkor megsebesült. Szilánk érte a testét. Mikor a kórházban felgyógyult, néhány hónapig idehaza tartózkodott, de aztán újra a harctérre kellett mennie. Április 15-én ment vissza az orosz harctérre a lipótvárosi pályaudvarról. Kikísértem és könnyezve búcsúztam el tőle.” – nyilatkozta a menyasszony a lapnak, aki ekkor présmunkásnőként dolgozott egy üzemben, ahol többek között hadianyagot gyártottak.

A helyzetet a „a háború folytán ügyeik ellátásában akadályozott személyek házasságkötésének, valamint a személy állapotot érintő egyéb jogcselekményeinek megkönnyítéséről” szóló 2400/1942. ME számú rendelet életbe lépése oldotta meg, mely felelevenítve az első világháború alatt egyszer már működő intézményt, és a fronton szolgáló vőlegények és a hátországban maradt menyasszonyaik között lehetővé tette az ún. „távházasságot”. Nem sokkal az engedélyező kormányrendelet megjelenése után Ilona és Gyula között megköttetett az első ilyen frigy az országban.

pesti_hirlap.JPG

A polgári szertartásra 1942. június 19-én, pénteken, este 7-kor került sor a budapesti XIII. kerület állami anyakönyvvezetőségén (Béke tér 1.). Az ifjú párt dr. Petrik Béla kerületi elöljáró adta össze. Az esemény propagandaértékét mutatja, hogy a házasság tanúi maga Antal István nemzetvédelmi és propagandaügyi miniszter és Szendy Károly polgármester voltak. A menyasszony fehér zsorzsett ruhát viselt, kezében fehér rózsa és szegfű csokrot tartott, a tanúktól pedig babakelengyét kapott nászajándékba. A zsúfolásig megtelt teremben megjelent az Ilonát alkalmazó gyár igazgatója és katonai parancsnoka is. 

Tovább

90 vagon szaloncukor

A szaloncukor örök kedvenc, a karácsonyi ünnep elmaradhatatlan, édes kísérője. Így volt ez minden korban és rendszerben, a Monarchiától a pártállam évein át egészen a mai napig.

Nem csoda hát, ha a Rákosi-korszak filmhíradója sem mulasztotta el, hogy megemlékezzen a sokaknak oly fontos édességről. A filmhíradó egyébként is a termelési propaganda fontos médiumának számított, melyben a gazdasági sikerekről, rekordokról szóló tudósítások jelentős hányadát tették ki az összes korabeli filmhírnek. Az alábbi beszámoló fontos szezonális eredményről tájékoztat, mellyel a szerkesztők az államosított édesipar kiváló működését kívánták bizonyítani.

A kommentár szerint 1949. decemberében az államosított Stühmer gyár Veress brigádja Sztálin születésnapjára 3 és fél vagonnal több kakaóbab feldolgozását vállalta, hogy minden korábbinál több csokoládédísz kerülhessen a dolgozók karácsonyfáira. A gyár egyik dolgozója, Stubnya Zoltán munkaérdemrenddel kitüntetett munkás, 10%-al több termelést ajánlott fel Sztálin születésnapjára. A kommentár szerint az előző évi 30 vagonnal szemben, így az idén immár 90(!) vagon szaloncukrot készít az államosított édesipar a dolgozók számára.

Tovább

Olimpia anno

Kevés olyan kiszámíthatóan kiújuló érzés van az életünkben, mint az olimpiai láz. Az ötkarikás játékokról szóló hírek természetesen a kezdetektől kiemelt figyelmet kaptak a filmhíradókban. A lelkiismeretes tudósítók nem csak a versenyeket, de a felkészülés folyamatát is alaposan dokumentálták. Erre már csak azért is szükség volt, mert ezen a téren a híréhség csillapíthatatlannak bizonyult.

Az alábbi különleges anyagban azt láthatjuk, hogyan jutottak el a friss olimpiai hírek a közönséghez 1928-ban, pár évvel az élő rádiós közvetítések és jópár évtizeddel az online platformok előtt.

A néma képsor Az Est fővárosi szerkesztősége előtt (VII. ker, Erzsébet krt. 18-20.) feszületen várakozó embereket mutatja, akik örömujjongásban törnek ki, amikor a magyar vizipólósok Franciaország elleni 5:3-as győzelméről szóló plakát megjelenik a kirakatnál. A tömegben feltűnő arcok hihetetlen boldogságról árulkodnak, amit valószínűleg az sem nem feledtetett, hogy a Komjádi Béla által felkészített csapat később a németek ellen kikapott, így amszterdami szereplését ezüstéremmel zárta. Az első élő rádióközvetítést az 1936-os olimpiáról hallgathatták a magyar előfizetők, addig viszont maradt a napilapok kirakata előtti izgalom…

 

Tovább

Hőhullám a Balatonnál

Rendkívüli kánikula vagy átlagos strandszezon? Mi sem lehetne hitelesebb tanúja a régi nyaraknak a filmhíradóknál. A trianoni terület-elcsatolások következtében elveszített fürdő- és üdülőhelyek fájó emlékét  a Bethlen-kormány tudatosan próbálta enyhíteni a Balaton népszerűsítésére szervezett kampánnyal a 20-as évek végén, amivel meglehetős sikert ért el. Nézzünk most néhány példát arra, hogyan múlatták az időt a forróságban a két világháború között, hiszen a Balaton már akkor és azóta is a Riviéra, ehhez semmi kétség nem fér.

Nyaraló proletárok a Balatonnál a Tanácsköztársaság idején kiadott Vörös Riport filmhíradó 1919 júliusi számában. Az operatőr jelenléte nagyobb kuriózum volt, mint a tó bármely látványossága, ezért nem véletlen, hogy a médianyilvánossághoz nem szokott, a propaganda kedvéért egyöntetűen proletárnak kikiáltott strandolók belenéznek a kamerába, sőt, láthatóan direkt neki produkálják magukat. 

 

Tovább
süti beállítások módosítása