Filmhíradók Online


Kisírt szemek

Sztálin halálára

2017. március 05. - filmhiradok

1953. március 5-én este 10 előtt Joszif Visszarionovics Sztálin, a szovjet minisztertanács elnöke és az SZKP Központi Bizottságának első titkára agyvérzés következtében életét vesztette. A 73 éves vezető haláltusája öt napon át tartott, megmenteni pedig már csak azért sem tudták, mert az orvosi ellátás eleve nagyon későn érkezett. Emiatt később többen Beriját, a belügyi és az állambiztonsági miniszterelnök-helyettest és köreit okolták, ami felvetette a szándékosság gyanúját, majd különböző összeesküvés-elméletek táptalaja lett.

A szovjet befolyási övezet országait sokkolta a hír. A propaganda mindenhol megmozdult, hogy a médián keresztül, az egész állam nevében megfelelő módon fejezhesse ki a részvétet. A Magyar Filmhíradó 25 perces, tragikus hangvételű különkiadással számolt be az eseményről, mely a közemberek, köztestületek, politikusok reakcióinak bemutatása mellett az elhunyt életéről és tetteiről is rövid, visszatekintő összefoglalót adott.

„Szívbe markoló fájdalom, kisírt szemek kísérik a lesújtó hírt mindenfelé, amerre csak ember él. Sztálinunk szíve megszűnt dobogni. Sztálin meghalt. Gyászol a magyar nép is. Akinek szabad hazánk minden eredményét, minden sikerét köszönhetjük, aki a legjobban szerette az embereket, és akit a legjobban szerettünk, eltávozott közülünk. Olyan hihetetlenül hangzik, hogy ő már nem él. Ő, aki maga volt az élet.” – szól a híradó drámai felvezetése.

Ezután láthatjuk, ahogy a tatabányai bányászok Sztálin elvtárs szellemiségének megfelelően még egy extra műszakot vállalnak, gyászolnak a sztálinvárosi munkások, a szántóvetők, az ürömi Cservenkov TSZCS kollektívája, az egész magyar hadsereg, és a következő szavakkal emlékeznek a csepeli csőgyár alkalmazottai: „Sztalin elvtárs meghalt, de a mi részünkre Sztalin elvtárs élni fog. Sztalin elvtárs él, él a tanítás elvtársak, él az útmutatása, és élnek azok a szavak bennünk elvtársak, amely szavakat Sztalin elvtársunk Lenin elvtárs temetésén mondott el, hogy mi kommunisták különös emberek vagyunk, mi kommunisták különös anyagból vagyunk gyúrva. Elvtársaim ezek a szavak vezessenek minket az elkövetkezendő időkben az ellenség elleni harcban, a munka frontján, az éberség frontján elvtársak.”

Az ország különböző pontjain megrendezett gyászgyűlések bemutatása után Sztálin élete elevenedig meg a mozgóképen. Az 1917-es orosz forradalomtól a második világháborús győzelemig tartó pályarajz minden emblematikus fordulópontot tartalmaz. Igaz, hogy itt-ott becsúsznak a történéseket utólag rekonstruáló, megrendezett jelenetek is, melyek a mítosz következetes építését segítik. Így például az orosz forradalom és a Téli Palota ostromának képei valószínűleg az eseménynél egy évtizeddel később készült játékfilmből, Eizenstein Október című monumentális opuszának felvételei közül származnak, melyeket a szovjet információs központ eredeti dokumentumokként tett elérhetővé a külföldi hírügynökségek számára. Az életrajzi összeállítás további különlegessége, hogy benne magát Sztálint is hosszan látjuk és halljuk, akinek imázsához, Hitlerrel ellentétben, kevésbé szorosan tartoztak a médiaszereplések és beszédek.

Ezután következnek a magyar politikai vezetők saját megszólalásai a híradó harmadik, befejező egységében, akik között Nagy Imre és Gerő Ernő jelenik meg kiemelten. Mellettük feltűnik még Révai József, Andics Erzsébet, Szabó Pál, Apró Antal, Erdei Ferenc, Farkas Mihály és természetesem több ízben maga Rákosi Mátyás is.

A pontosan datálható hazai képsorok a híradó második felében találhatók. A film megörökíti a temetés alkalmából megtartott öt perces megemlékezést, melyet az március 7-én összeült Minisztertanács 0479/20/1953. számú határozata alapján tartottak. Ennek értelmében március 9-én, délelőtt 10 órakor (moszkvai idő szerint 12 órakor) az üzemekben és a gyárakban, a vasútnál, a közlekedésnél, a postánál, a hivatalokban és iskolákban, minden olyan helyen, ahol ez emberélet veszélyeztetése nélkül megtehető, öt perces munkaszünetet tartottak. Ahol mód volt rá, megszólaltatták a gyári szirénákat, hogy ezzel kellő ünnepélyességet biztosítsanak.

A híradó Gerő aznap délután 4 órakor tartott beszédével zárul, melyet a hűvös kora tavaszi szélben, természetesen a Felvonulási téren álló Sztálin-szobor előtti emelvényen mondott el. A film nem mutatja ugyan, de egyes források beszámolnak róla, hogy a rendezvény végén a tömegben ismeretlen okból kisebb pánik keletkezett, ahol az emberek sikítoztak egymást és taposták a tumultusban. Gerő a gyásznagygyűlés idején valószínűleg még mit sem sejtett arról, hogy nemsokára még nagyobb tömegek mozdulnak meg, és a szobornak és saját politikai hatalmának már csak három és fél éve van hátra.

A kegyeleti események a következő napokban is folytak, melyekbe nemcsak a filmhíradó, de a mozik rendes főműsora is bekapcsolódott. Március 10 és 12 között újra előkerültek a Sztálin életével foglalkozó filmek, így például a Feledhetetlen 1919, Az eskü, a Sztálingrádi csata, a Harmadik csapás, a francia Sztálin, akit legjobban szeretünk és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójának moszkvai emlékünnepségéről beszámoló alkotások.

Sztálin halálhírének hazai fogadtatásáról olvashatunk még itt:

Kocsis Piroska: „Zeng, zúg a mozdonyok sípja: minden szavát szívünkbe írta"

Filmhíradó:

Sztálin örökké él. (Emlékszám Sztálin halálára) Magyar Filmhíradó 12/1. (1953. március)

Helyszín:

 

süti beállítások módosítása