A filmhíradó igazi hősei az operatőrök, akik izgalmas, rendkívüli, olykor veszélyes helyzetekben végezték munkájukat – vagy éppen unalomig ismert szituációkból próbálták kihozni a lehető legérdekesebbet.

Az operatőrök világa annyira érdekes volt, hogy olykor éppen az ő munkájuk vált hírré. Így történt ez a Paramount alábbi riportfelvételen, melyet New York felhőkarcolói felett forgattak 1931-ben. A filmhír bekerült a magyar híradó anyagába is. A hazai nézők számára le se kellett fordítani a kommentárt, hiszen a látvány magáért beszélt.

A Fox Movietone operatőre munka közben. (NFSA: 359055)

Az első május elsejét a film feltalálásánál alig korábban, 1890-ben ünnepelték. Hagyományához nálunk elsősorban a második világháború után rendezett nagyszabású felvonulások, politikai rendezvények és a jól megérdemelt kikapcsolódás emléke kötődik. Az ünnep és annak megörökítése fontos volt, mert időről időre megtörte a hétköznapok egyhangúságát, látszólag közös nevezőre hozta az ország lakosait és biztosította a folyamatosságot múlt és jelen között. A híradókban ez a nap általában a rendszer megerősítésének jelképes gesztusaként jelenik meg. A híradósok munkája nem csak azért volt lényeges, mert az eseményeket rögzítették, hanem mert lehetővé tették, hogy a filmet megtekintő néző akár ismételten is a különleges élmény részesévé váljon.

A következő három mozgóképes anyag három május elsejét mutat be, melyek első pillantásra ugyan hasonlóak, mégis sokban különböznek egymástól.

Alig egy évvel a világháború után szinte süt a megkönnyebbülés az 1946-os május elseje felvételein. A rendkívül hosszú, tizenkét és fél perces MAFIRT tudósítás egy várakozással teli tavaszi nap gazdag lenyomatát őrzi. Igaz ugyan, hogy a felvonulás még kissé szedett-vedett és lazán koreografált, azért már minden fontos kelléket bemutat. Az útvonal ekkor még eltér a későbbitől: a felvonulók az Andrássy úton haladnak, érintik a Kodály köröndön található Szabad Szakszervezeti emelvényt és az Andrássy út 96-ot (mely ekkor köztársasági elnöki palotakánt funkcionál), felintegetnek az erkélyen mosolygó Tildy Zoltánnak és hitvesének, majd továbbhaladnak a Hősök terén felállított pódium felé. Bár a pódiumon álló Rákosinak és társainak láthatóan melegük van és picit talán már unják is a sok órás programot, az Acélhang Dalárda lelkesítő szólamai kitartásra ösztönzik őket. A budapesti dolgozók hivatalos köszöntése után következik a filmhír harmadik nagy egysége a felvonulást követő önfeledt szórakozásról. Hangulatképek villantják fel az állatkerti ételosztást habos kakaóval és süteménnyel, a Millenárison rendezett sportprogramokat, a vidám vurstlit, de mindenek előtt: a Városligeti-tó betonteknőjében rendezett elképesztő méretű táncmulatságot.

Három gyönyörű kép a Fortepan gyűjteményéből, melyek ugyanerről a felvonulásról készültek:

"Az emberhullám szünet nélkül hömpölygött. Külön csillogást és fényt jelentettek benne az asszonyok és a gyermekek tízezrei"  (Forrás: Fortepan, képszám: 78631, évszám: 1946, orig: Berkó Pál)

Húsvét ideje az egyik leglátványosabb ünnepkör Magyarországon. Az ébredő természet, a vidám népszokások és a hagyományos viseletek nem csak szórakoztató, de vizuálisan is izgalmas anyagot kínálnak a filmhíradó számára. A tojásfestők elmélyült munkája és a vízzel leöntött, vidáman sivalkodó lányok képei minden tavasszal megjelennek a mozivásznon, és még a legsötétebb pillanatokban is a megújulás reményét kínálják a nézőknek.

Kifejezetten a locsolkodás tradícióját örökíti meg ez a szép, 1932-es hír. A mezőkövesdi legények „öntöző” vagy „vízbehányó” hétfőn felkeresik a lányokat, és rájuk loccsantják a megújulást, egészséget és termékenységet jelképező vizet. A filmen ugyan nem látható, de a locsolásért cserébe többek között matyó „pipicset”, azaz kismadár alakú kalácsot kapnak a vendéglátóktól.

Húsvéti locsolás Mezőkövesden (1932) from Magyar Nemzeti Filmarchívum on Vimeo.

Bár a tél manapság nem kifejezetten az esküvők évszaka, a februári Valentin-nap még őriz valamit a hagyományból. A régiek, a paraszti munka ritmusához igazodva, a betakarítás után, elsősorban szürettől adventig és a farsangi időszakban tartották a lakodalmat, ahogy ezt az alábbi 1953-as filmhír is megörökíti. A szerelem önmagában ugyan kevésbé híradós téma, de a vidám menyegzők, a sok folklorisztikus elemet felvonultató vidéki lagzik és a látványos, gyakran hírességekhez kapcsolódó nagyvárosi esküvők mind az alkotók, mind a nézők körében nagyon népszerűek voltak.

Az itt bemutatott film különlegessége, hogy a fiatal Jancsó Miklós jegyzi, aki az 50-es évek elején szárnypróbálgatásként több riport-és dokumentumfilmet is készített a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár megbízásából. Munkatársa Szegi Anna, a kevés hazai női operatőr egyike, 1952-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ő a filmhíradók után a televízióban folytatta, ahol vezető operatőrként elsősorban stúdió- és gyerekműsorokban dolgozott.

Lakodalom Galgahévizen (MFH 1953/48) from Magyar Nemzeti Filmarchívum on Vimeo.