Kisírt szemek

Sztálin halálára

2017. március 05. - filmhiradok

1953. március 5-én este 10 előtt Joszif Visszarionovics Sztálin, a szovjet minisztertanács elnöke és az SZKP Központi Bizottságának első titkára agyvérzés következtében életét vesztette. A 73 éves vezető haláltusája öt napon át tartott, megmenteni pedig már csak azért sem tudták, mert az orvosi ellátás eleve nagyon későn érkezett. Emiatt később többen Beriját, a belügyi és az állambiztonsági miniszterelnök-helyettest és köreit okolták, ami felvetette a szándékosság gyanúját, majd különböző összeesküvés-elméletek táptalaja lett.

A szovjet befolyási övezet országait sokkolta a hír. A propaganda mindenhol megmozdult, hogy a médián keresztül, az egész állam nevében megfelelő módon fejezhesse ki a részvétet. A Magyar Filmhíradó 25 perces, tragikus hangvételű különkiadással számolt be az eseményről, mely a közemberek, köztestületek, politikusok reakcióinak bemutatása mellett az elhunyt életéről és tetteiről is rövid, visszatekintő összefoglalót adott.

„Szívbe markoló fájdalom, kisírt szemek kísérik a lesújtó hírt mindenfelé, amerre csak ember él. Sztálinunk szíve megszűnt dobogni. Sztálin meghalt. Gyászol a magyar nép is. Akinek szabad hazánk minden eredményét, minden sikerét köszönhetjük, aki a legjobban szerette az embereket, és akit a legjobban szerettünk, eltávozott közülünk. Olyan hihetetlenül hangzik, hogy ő már nem él. Ő, aki maga volt az élet.” – szól a híradó drámai felvezetése.

Ezután láthatjuk, ahogy a tatabányai bányászok Sztálin elvtárs szellemiségének megfelelően még egy extra műszakot vállalnak, gyászolnak a sztálinvárosi munkások, a szántóvetők, az ürömi Cservenkov TSZCS kollektívája, az egész magyar hadsereg, és a következő szavakkal emlékeznek a csepeli csőgyár alkalmazottai: „Sztalin elvtárs meghalt, de a mi részünkre Sztalin elvtárs élni fog. Sztalin elvtárs él, él a tanítás elvtársak, él az útmutatása, és élnek azok a szavak bennünk elvtársak, amely szavakat Sztalin elvtársunk Lenin elvtárs temetésén mondott el, hogy mi kommunisták különös emberek vagyunk, mi kommunisták különös anyagból vagyunk gyúrva. Elvtársaim ezek a szavak vezessenek minket az elkövetkezendő időkben az ellenség elleni harcban, a munka frontján, az éberség frontján elvtársak.”

Az ország különböző pontjain megrendezett gyászgyűlések bemutatása után Sztálin élete elevenedig meg a mozgóképen. Az 1917-es orosz forradalomtól a második világháborús győzelemig tartó pályarajz minden emblematikus fordulópontot tartalmaz. Igaz, hogy itt-ott becsúsznak a történéseket utólag rekonstruáló, megrendezett jelenetek is, melyek a mítosz következetes építését segítik. Így például az orosz forradalom és a Téli Palota ostromának képei valószínűleg az eseménynél egy évtizeddel később készült játékfilmből, Eizenstein Október című monumentális opuszának felvételei közül származnak, melyeket a szovjet információs központ eredeti dokumentumokként tett elérhetővé a külföldi hírügynökségek számára. Az életrajzi összeállítás további különlegessége, hogy benne magát Sztálint is hosszan látjuk és halljuk, akinek imázsához, Hitlerrel ellentétben, kevésbé szorosan tartoztak a médiaszereplések és beszédek.

Ezután következnek a magyar politikai vezetők saját megszólalásai a híradó harmadik, befejező egységében, akik között Nagy Imre és Gerő Ernő jelenik meg kiemelten. Mellettük feltűnik még Révai József, Andics Erzsébet, Szabó Pál, Apró Antal, Erdei Ferenc, Farkas Mihály és természetesem több ízben maga Rákosi Mátyás is.

A pontosan datálható hazai képsorok a híradó második felében találhatók. A film megörökíti a temetés alkalmából megtartott öt perces megemlékezést, melyet az március 7-én összeült Minisztertanács 0479/20/1953. számú határozata alapján tartottak. Ennek értelmében március 9-én, délelőtt 10 órakor (moszkvai idő szerint 12 órakor) az üzemekben és a gyárakban, a vasútnál, a közlekedésnél, a postánál, a hivatalokban és iskolákban, minden olyan helyen, ahol ez emberélet veszélyeztetése nélkül megtehető, öt perces munkaszünetet tartottak. Ahol mód volt rá, megszólaltatták a gyári szirénákat, hogy ezzel kellő ünnepélyességet biztosítsanak.

A híradó Gerő aznap délután 4 órakor tartott beszédével zárul, melyet a hűvös kora tavaszi szélben, természetesen a Felvonulási téren álló Sztálin-szobor előtti emelvényen mondott el. A film nem mutatja ugyan, de egyes források beszámolnak róla, hogy a rendezvény végén a tömegben ismeretlen okból kisebb pánik keletkezett, ahol az emberek sikítoztak egymást és taposták a tumultusban. Gerő a gyásznagygyűlés idején valószínűleg még mit sem sejtett arról, hogy nemsokára még nagyobb tömegek mozdulnak meg, és a szobornak és saját politikai hatalmának már csak három és fél éve van hátra.

A kegyeleti események a következő napokban is folytak, melyekbe nemcsak a filmhíradó, de a mozik rendes főműsora is bekapcsolódott. Március 10 és 12 között újra előkerültek a Sztálin életével foglalkozó filmek, így például a Feledhetetlen 1919, Az eskü, a Sztálingrádi csata, a Harmadik csapás, a francia Sztálin, akit legjobban szeretünk és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójának moszkvai emlékünnepségéről beszámoló alkotások.

Sztálin halálhírének hazai fogadtatásáról olvashatunk még itt:

Kocsis Piroska: „Zeng, zúg a mozdonyok sípja: minden szavát szívünkbe írta"

Filmhíradó:

Magyar Filmhíradó 12/1. (1953. március)

Helyszín:

 

Valami régi, valami új

Cukrászda nyílt a Sztálin úton

„A fürdővel nem volt probléma, régen „lyukas"-nak hívták a meleg vizű forrást, a Lukács cukrászda helyén viszont nem tört fel se tejszínhab, se marcipán, a tulajt hívták így, át kellett nevezni. Honfi Kálmán előző héten cukrászdái termékeket irodalmasított: mákos Krúdy, Ady-csók, Arany tekercs, a József Attila-kuglófról már cukrászokkal egyeztetett, mikor jött fentről az ukáz, ennyi. Hiába érvelt, hogy például Ferrero Rocher hős partizán volt, az olaszok mégse szégyellik elcsokisodását. Uj szelek Új szelek fújtak. És most itt ez a még kényesebb, még bonyolultabb feladat. Népköztársasági cukrászda? Ahogy Vörösmarty Cukrászda lett a Vörösmarty téren a Gerbeaud-ból? A kopasz férfi a falon a fejét csóválta: a Népköztársasági Cukrászda név a Népköztársaság kigúnyolására adna lehetőséget. Valami támadhatatlan és érdekes név kell ide. Érdekességi Cukrászda? Egyáltalán van olyan szó, hogy „érdekességi"? A Dunáról felszálló hideg levegő meleg áramlatokkal keveredett, a robajos lökésekbe beleremegett a fény, az eget rémült galambok lepték el. Felhő sodródott a nap elé, baljós homály lépett a térbe. A kopasz férfi a falon elkomorult, nemtetszés, csalódottság árnya hullt rá: Honfi bánatosan áthúzta az „érdekességi" szót. Legyen akkor mondjuk „különlegességi"? Különlegességi Cukrászda? A bárányfelhő elúszott a nap elől, az utca felragyogott, a falon a főtitkár szeme érdeklődőn csillant meg. Ha az Andrássy úti Lukácsból Népköztársaság útjai Különlegességi lesz, abból kihallani az idők szavát.”

        írja Garaczi László 3 hasonlat (füttyös) című prózájában.

És valóban, a híradó kísérőszövege határozottan csúsztat. A Különlegességi Cukrászda cseppet sem új színfolt Budapesten, hanem elsősorban a régi Lukács újragondolása az (Andrássy útból lett) Sztálin út 70-ben. Az eredeti, Lukács Sándor által alapított cukrászda 1912 óta működött itt és a legkifinomultabb édesszájú közönség ízlését is kielégítette.  Az egység az államosítás után 1955 szeptemberében nyitott újra a Cukrászati Vállalat kezelésében. A hely nem csak eleganciáját őrizte meg, hanem a magas nívó hagyományát is, amit jól mutat, hogy a Vendéglátó Főigazgatóság laboratóriumának a Népszavában megjelent gyorstesztje szerint 1959-ben itt még mindig 4,3 gramm kávéból főzték a duplát, míg a többi ellenőrzött helyen ennél sokkal jobban remegett (azaz jóval kevesebbet mért) a főzőnő keze.

Helyszín:

Filmhíradó:

Új cukrászda (Csak röviden…) Magyar Filmhíradó 39/7. (1955. október)

Forrás:

Garaczi László: 3 hasonlat (füttyös) 2000, 2008 (20. évfolyam) május 24-25.

„33 millió dupla.” Népszava, 87. évf. 263 sz. (1959. november 8.) 5.

Busók hava

Karnevál és filmhíradó

Február táján minden évben megsokasodnak a farsangi népszokásokról és karneváli felvonulásokról szóló tudósítások a hazai filmhíradókban. Az egzotikus külföldi képsorok mellett természetesen megjelennek a magyarországi hagyományok, melyek így a média nagyobb közönsége számára is kijelölik a tavaszi évad kezdetét. A látványos, szórakoztató filmhírek újra és újra bemutatják a folklór legfontosabb elemeit, ezzel segítik azok megőrzését és megerősítését.

Egy kifejezetten hosszú, több mint 5 perces néma híranyag 1927-ből a filmhíradók első beszámolója a mohácsi busójárásról. A rendkívül részletes tudósításban a karnevál minden lényeges motívuma látható, az ismeretlen operatőr azonban a különleges jelmezeknek is szentel időt és figyelmet. Ilyen például az 1:17-nél látható bébinek öltözött felnőtt, az 1:34-nél zenélő bohóczenekar vagy éppen az 1:36-nál feltűnő egyházi maskara. Ezek az öltözetek a kifordított farsangi világrend jelképei, amikor pár napra megszűnnek a társadalom egyezményes szabályai, és mindenki szabadon azzá válhat (és azt figurázhat ki), akit csak akar. A film azért is különleges, mert a népszokás bemutatása mellett a a két világháború közötti Mohács hangulatát is megőrizte régi falusi utcáival és házaival.

 

buso05.JPGbuso06.JPG

Tovább

Szerelem Magdolnavárosban

Tudósítás az első honvéd távházasságról

A Pesti Hírlap tudósítása szürke szemű, karcsú, barna lányként írja le Csernyán Ilonát, aki egy látogatás alkalmával ismerkedett meg barátnője bátyjával. A fess fiatalember, Vetrik Gyula, akkoriban lakatosként és gépkocsivezetőként dolgozott. A magdolnavárosi szerelemből hamarosan eljegyzés lett, azonban a lány nem tudta idejében beszerezni a papírjait és a fiút még az esküvő előtt a frontra vitték.  A 20 éves Ilona, aki ebben az időben még a szüleivel lakott a Váci út 110. első emeleti szobakonyhás lakásában, nem adta fel a közös tervet, és annak ellenére is a házasság mellett döntött, hogy jövendőbelije ténylegesen nem lehetett jelen a szertartáson.

„A vőlegényem, akivel már egy évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy egybekelünk – mondja – éppen olyan magas, mint én. Szőke, kékszemű, borotváltarcú. Bajuszt nem visel. Most nincs állása és tényleges éveit szolgálja. Egyszer már volt öt hónapig a harctéren és akkor megsebesült. Szilánk érte a testét. Mikor a kórházban felgyógyult, néhány hónapig idehaza tartózkodott, de aztán újra a harctérre kellett mennie. Április 15-én ment vissza az orosz harctérre a lipótvárosi pályaudvarról. Kikísértem és könnyezve búcsúztam el tőle.” – nyilatkozta a menyasszony a lapnak, aki ekkor présmunkásnőként dolgozott egy üzemben, ahol többek között hadianyagot gyártottak.

A helyzetet a „a háború folytán ügyeik ellátásában akadályozott személyek házasságkötésének, valamint a személy állapotot érintő egyéb jogcselekményeinek megkönnyítéséről” szóló 2400/1942. ME számú rendelet életbe lépése oldotta meg, mely felelevenítve az első világháború alatt egyszer már működő intézményt, és a fronton szolgáló vőlegények és a hátországban maradt menyasszonyaik között lehetővé tette az ún. „távházasságot”. Nem sokkal az engedélyező kormányrendelet megjelenése után Ilona és Gyula között megköttetett az első ilyen frigy az országban.

pesti_hirlap.JPG

A polgári szertartásra 1942. június 19-én, pénteken, este 7-kor került sor a budapesti XIII. kerület állami anyakönyvvezetőségén (Béke tér 1.). Az ifjú párt dr. Petrik Béla kerületi elöljáró adta össze. Az esemény propagandaértékét mutatja, hogy a házasság tanúi maga Antal István nemzetvédelmi és propagandaügyi miniszter és Szendy Károly polgármester voltak. A menyasszony fehér zsorzsett ruhát viselt, kezében fehér rózsa és szegfű csokrot tartott, a tanúktól pedig babakelengyét kapott nászajándékba. A zsúfolásig megtelt teremben megjelent az Ilonát alkalmazó gyár igazgatója és katonai parancsnoka is. 

Tovább

Fegyencek, fegyőrök, rendőrök

Riporterbál a New York Kávéházban

Az 1934-es báli szezon legvidámabb eseményeként aposztrofált riporterbált farsang utolsó napján, húshagyó kedden, azaz február 13-án rendezték meg a New York Kávéházban. A bálirodában már jóelőre elkapkodták a jegyeket, melyeket egy személy számára 10 pengőért, három személyes "családi" konstrukcióban pedig 25 pengőért árultak.

A szervezők a filmhírben látható aranyszínű híd ötletét a párizsi operabáltól kölcsönözték, így kiemelt helyen jelenhetett meg a karneváli felvonulás és az "Élő Újság" fantázianevű farsangi revü, melyet ismert színészek, újságírók és médiaszemélyiségek lenyűgöző görlcsapat támogatásával adtak elő. Az estélyen résztvevők szórakoztatásáról a zenekaron kívül táncrulett, tréfás tombola és egyéb játékok gondoskodtak. A bál különlegessége, hogy egyesítette magában a jelmezes "apacsbál" és a nagyestélyis-frakkos elitbál jellegzetességeit. A táncparkett a kártyatermekben, a "mélyvízben" és a bárban  került kialakításra. A vendégek színes estélyikbe öltöztek, a hölgyek álarcot vettek fel, az estet pedig még emlékezetesebbé tette, hogy a kiszolgáló személyzet tagjai egytől-egyig fegyencruhát viseltek. A téma apropóját az adta, hogy a rendezvény szervezését a rendőri ügyekkel foglalkozó újságírók vállalták magukra, élükön a házigazdának felkért Tarján Vilmos volt bűnügyi riporterrel.

A jeles vendégek között feltűnik Rökk Marika színésznő is, aki a berlini UFA cég sztárjaként szívesen töltötte a magyar fővárosban kevés adódó szabadságát.

Az éjfélkor bemutatott revü programja a Színházi Élet előzetes ajánlója szerint:

"1. Vezércikk: elmondja Nagy Endre.

2. Balla Lici, mint rikkancslány, elénekli a legfrissebb aktualitásokat.

3. Egyed Zoltán humoros felolvasása: »Hogyan számolnak be a különböző pártállású újságok a Riporterbálról«

4. »Jónapot, kérek egy hírlapot!« Szőnyi Lenke ének- és táncszáma a rikkancsgörlökkel.

5. Bel- és külpolitika: Vadnay László és Komlós Vilmos új Hacsek és Sajó tréfájának premierje.

6. A szenzáció. Tréfa. Játsszák: László Miklós és Keleti László.

7. Maga csak tudja, Intim Pista ... Incze Sándor, a Színházi Élet szerkesztője személyesen válaszol azokra a színházi kérdésekre, amelyeket a leggyakrabban szoktak kérdezni tőle...

8. Gyermekmelléklet. Rökk Marika és a Rökk papa tréfás jelenete,

9. A legrövidebb újság ... Szerkesztette és bemutatja: Karinthy Frigyes.

10. Rendőri hírek. Hasból jelentik: Király Pál, Komlós Jenő és Petschauer Attila rendőri riporterek. Játsszák: Mály Gerő, Justh Gyula és Kálmán Éva.

11. Nincs semmi a lapokban ... Kellér Dezső és Radó Sándor énekes konferansz-tréfája.

12. Novella egy szegény apacsról. Feleky Camill táncszáma. Partnerei: Arianne Bergner és Kondor Ili. Beállítja: Jimmy.

13. Színház. Honthy Hanna énekszáma. Előtte: Lestyán Sándor megintervjuolja a primadonnát. Utána: Lestyán felolvassa a kész intervjút.

14. Finálé: az összes szereplő primadonnák címlapot kapnak a Színházi Életben. Angeló a közönség előtt tervezi meg a címlapokat.

Ez a Riporterbál éjféli műsora. Éjfél után a Newyork-bárban még egy előadás lesz, úgynevezett béke-kabaré, ahol Somogyi Nusi, Ilosvay Rózsi, Sólyom Janka, Pethes, Dénes, Herczeg Jenő, Leopoidi, Milskaja és Kőváry Gyula lépnek fel."

A Riporterbál vendéghölgyeinek az apacsruhákat Vogel Eric díszlet- és jelmeztervező igény szerint díjmentesen megtervezte.

Helyszín:

 

Forrás:

"Riporterbál." Pesti Hirlap, 46. évf. 7. sz. (1934. január 11.) 12.

"Írók, művésznők, újságírók a Riporterbál aranyhídján." Pesti Napló, 85. évf. 33. sz. (1934. február 11.) 5.

"Riporterbál." Pesti Hírlap, 56. évf. 35. sz. (1934. február 14.) 12.

"Kiküldött tudósítónk a Riporterbál programjáról" Színházi Élet 1934/5. sz.

90 vagon szaloncukor

A szaloncukor örök kedvenc, a karácsonyi ünnep elmaradhatatlan, édes kísérője. Így volt ez minden korban és rendszerben, a Monarchiától a pártállam évein át egészen a mai napig.

Nem csoda hát, ha a Rákosi-korszak filmhíradója sem mulasztotta el, hogy megemlékezzen a sokaknak oly fontos édességről. A filmhíradó egyébként is a termelési propaganda fontos médiumának számított, melyben a gazdasági sikerekről, rekordokról szóló tudósítások jelentős hányadát tették ki az összes korabeli filmhírnek. Az alábbi beszámoló fontos szezonális eredményről tájékoztat, mellyel a szerkesztők az államosított édesipar kiváló működését kívánták bizonyítani.

A kommentár szerint 1949. decemberében az államosított Stühmer gyár Veress brigádja Sztálin születésnapjára 3 és fél vagonnal több kakaóbab feldolgozását vállalta, hogy minden korábbinál több csokoládédísz kerülhessen a dolgozók karácsonyfáira. A gyár egyik dolgozója, Stubnya Zoltán munkaérdemrenddel kitüntetett munkás, 10%-al több termelést ajánlott fel Sztálin születésnapjára. A kommentár szerint az előző évi 30 vagonnal szemben, így az idén immár 90(!) vagon szaloncukrot készít az államosított édesipar a dolgozók számára.

 

 

Tovább

Olimpia anno

Kevés olyan kiszámíthatóan kiújuló érzés van az életünkben, mint az olimpiai láz. Az ötkarikás játékokról szóló hírek természetesen a kezdetektől kiemelt figyelmet kaptak a filmhíradókban. A lelkiismeretes tudósítók nem csak a versenyeket, de a felkészülés folyamatát is alaposan dokumentálták. Erre már csak azért is szükség volt, mert ezen a téren a híréhség csillapíthatatlannak bizonyult.

Az alábbi különleges anyagban azt láthatjuk, hogyan jutottak el a friss olimpiai hírek a közönséghez 1928-ban, pár évvel az élő rádiós közvetítések és jópár évtizeddel az online platformok előtt.

A néma képsor Az Est fővárosi szerkesztősége előtt (VII. ker, Erzsébet krt. 18-20.) feszületen várakozó embereket mutatja, akik örömujjongásban törnek ki, amikor a magyar vizipólósok Franciaország elleni 5:3-as győzelméről szóló plakát megjelenik a kirakatnál. A tömegben feltűnő arcok hihetetlen boldogságról árulkodnak, amit valószínűleg az sem nem feledtetett, hogy a Komjádi Béla által felkészített csapat később a németek ellen kikapott, így amszterdami szereplését ezüstéremmel zárta. Az első élő rádióközvetítést az 1936-os olimpiáról hallgathatták a magyar előfizetők, addig viszont maradt a napilapok kirakata előtti izgalom…

 

Tovább

Hőhullám a Balatonnál

Rendkívüli kánikula vagy átlagos strandszezon? Mi sem lehetne hitelesebb tanúja a régi nyaraknak a filmhíradóknál. A trianoni terület-elcsatolások következtében elveszített fürdő- és üdülőhelyek fájó emlékét  a Bethlen-kormány tudatosan próbálta enyhíteni a Balaton népszerűsítésére szervezett kampánnyal a 20-as évek végén, amivel meglehetős sikert ért el. Nézzünk most néhány példát arra, hogyan múlatták az időt a forróságban a két világháború között, hiszen a Balaton már akkor és azóta is a Riviéra, ehhez semmi kétség nem fér.

Nyaraló proletárok a Balatonnál a Tanácsköztársaság idején kiadott Vörös Riport filmhíradó 1919 júliusi számában. Az operatőr jelenléte nagyobb kuriózum volt, mint a tó bármely látványossága, ezért nem véletlen, hogy a médianyilvánossághoz nem szokott, a propaganda kedvéért egyöntetűen proletárnak kikiáltott strandolók belenéznek a kamerába, sőt, láthatóan direkt neki produkálják magukat. 

 

Tovább