Busók hava

Karnevál és filmhíradó

2017. február 20. - filmhiradok

Február táján minden évben megsokasodnak a farsangi népszokásokról és karneváli felvonulásokról szóló tudósítások a hazai filmhíradókban. Az egzotikus külföldi képsorok mellett természetesen megjelennek a magyarországi hagyományok, melyek így a média nagyobb közönsége számára is kijelölik a tavaszi évad kezdetét. A látványos, szórakoztató filmhírek újra és újra bemutatják a folklór legfontosabb elemeit, ezzel segítik azok megőrzését és megerősítését.

Egy kifejezetten hosszú, több mint 5 perces néma híranyag 1927-ből a filmhíradók első beszámolója a mohácsi busójárásról. A rendkívül részletes tudósításban a karnevál minden lényeges motívuma látható, az ismeretlen operatőr azonban a különleges jelmezeknek is szentel időt és figyelmet. Ilyen például az 1:17-nél látható bébinek öltözött felnőtt, az 1:34-nél zenélő bohóczenekar vagy éppen az 1:36-nál feltűnő egyházi maskara. Ezek az öltözetek a kifordított farsangi világrend jelképei, amikor pár napra megszűnnek a társadalom egyezményes szabályai, és mindenki szabadon azzá válhat (és azt figurázhat ki), akit csak akar. A film azért is különleges, mert a népszokás bemutatása mellett a a két világháború közötti Mohács hangulatát is megőrizte régi falusi utcáival és házaival.

 

buso05.JPGbuso06.JPG

A bajor-osztrák vaschang szóból származó magyar farsang kifejezés a Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó karneváli időszakot jelöli, amely megelőzi a Húsvétig tartó 40 napos böjtöt. A mohácsi busójárás eredete a tavaszváró pásztorünnepek hagyományára vezethető vissza, mely az idők során összekeveredett a török elleni küzdelem mondáival. A 18. század óta jegyzett hagyomány szerint a mohácsiak a környéken található lápvilágból az éj leple alatt kitörve, rémisztő álarcokba bújva, hangos zajt csapva ijesztették el az ellenséget. A helyiek a győzelem örömére és a tél búcsúztatására a tavaszi napfordulót követő első holdtölte alkalmával azóta is különös jelmezekbe öltöznek, melyek elengedhetetlen kellékei a kifordított bunda, a szalmával kitömött gatya, a kolomp, hosszú fakürt, a kereplő, a buzogány és a bolondos kiegészítők. Az 1932-es beszámolóban mindez szépen látszik.

Még két hír az 1940-es évekből. Jól megfigyelhető ezekben a busójárás első felében feltűnő ijesztő piros-fekete álarcos alakoskodók sokasága, akik hagyomány szerint a Duna vizén átkelve érkeznek a városba. A faálarcok a farsang előtt a legnagyobb titokban saját kezűleg készültek, hogy senki ne sejthesse meg, ki a viselőjük. A felvonulás során megidézik az ősöket, halottakat és sok olyan lényt, aki nem az emberi világhoz tartozik. Lármájuk a csaták és a végítélet hangját, de a teremtés előtti káoszt idézi, melyből aztán kialakul a kozmosz ismert rendje. Az út végéhez érve tüzet raknak, majd három napig mulatnak lakomával, zenével és körtáncokkal. Ezeket a sokác táncokat, népviseleteket megörökítik a híradók is.

 

Az 1950-es évekből is találunk anyagokat, melyek jól illusztrálják, hogy a busójárás motívuma évtizedeken át milyen stabilan erősíti a filmhíradók ciklikus időszemléletét.

 

És végül egy 1957-ben bemutatott hír, mely csak áttételesen kapcsolódik ugyan a busójáráshoz, mégis érdekes, mert egy olyan ritka beszámolót tartalmaz, amelynek segítségével egy iparművészt leshetünk meg alkotás közben. Ebben a hírben a mohácsi születésű Bán Istvánt (1922. márc. 31 . - 1984. jan. 27.) láthatjuk amint következő gobelinje tervén dolgozik, feltehetően az óbudai Árpád Gimnáziumban, melynek egyik termét az igazgató a nyár idejére nagylelkűen átengedte a saját műteremmel nem rendelkező textiltervezőnek.

 

Az itt még csak tervként megjelenő 16 négyzetméteres Busójárás című faliszőnyeg 1958-ban elnyerte a brüsszeli világkiállítás Diplôme d'honneur díját, majd a témájául szolgáló Mohácsra került, mivel a Baranyai megyei Tanács megvásárolta a város számára, ahol máig a Városháza közgyűlési termének impozáns dísze.

 

Helyszín:

 

 

Filmhíradó:

Farsangi jelmezes felvonulás Mohácson. Magyar Híradó 160/1. (1927. március)

Farsangi felvonulás Mohácson. Magyar Világhíradó 888/7. (1941. február)

Farsang Mohácson. UMFI Magyar Filmhíradó 1952/5. (1949. március)

Busó farsang. Csak röviden… Magyar filmhíradó 9/7. (1955. március)

Gobelin-készítés (Pillanatképek). Magyar Filmhíradó 36/6. (1957. szeptember) 

Forrás:

http://www.mohacsibusojaras.hu/

Frankovics György: Asszonyfarsang és busójárás. Honismeret 2007/1. 49-56.

Szerelem Magdolnavárosban

Tudósítás az első honvéd távházasságról

A Pesti Hírlap tudósítása szürke szemű, karcsú, barna lányként írja le Csernyán Ilonát, aki egy látogatás alkalmával ismerkedett meg barátnője bátyjával. A fess fiatalember, Vetrik Gyula, akkoriban lakatosként és gépkocsivezetőként dolgozott. A magdolnavárosi szerelemből hamarosan eljegyzés lett, azonban a lány nem tudta idejében beszerezni a papírjait és a fiút még az esküvő előtt a frontra vitték.  A 20 éves Ilona, aki ebben az időben még a szüleivel lakott a Váci út 110. első emeleti szobakonyhás lakásában, nem adta fel a közös tervet, és annak ellenére is a házasság mellett döntött, hogy jövendőbelije ténylegesen nem lehetett jelen a szertartáson.

„A vőlegényem, akivel már egy évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy egybekelünk – mondja – éppen olyan magas, mint én. Szőke, kékszemű, borotváltarcú. Bajuszt nem visel. Most nincs állása és tényleges éveit szolgálja. Egyszer már volt öt hónapig a harctéren és akkor megsebesült. Szilánk érte a testét. Mikor a kórházban felgyógyult, néhány hónapig idehaza tartózkodott, de aztán újra a harctérre kellett mennie. Április 15-én ment vissza az orosz harctérre a lipótvárosi pályaudvarról. Kikísértem és könnyezve búcsúztam el tőle.” – nyilatkozta a menyasszony a lapnak, aki ekkor présmunkásnőként dolgozott egy üzemben, ahol többek között hadianyagot gyártottak.

A helyzetet a „a háború folytán ügyeik ellátásában akadályozott személyek házasságkötésének, valamint a személy állapotot érintő egyéb jogcselekményeinek megkönnyítéséről” szóló 2400/1942. ME számú rendelet életbe lépése oldotta meg, mely felelevenítve az első világháború alatt egyszer már működő intézményt, és a fronton szolgáló vőlegények és a hátországban maradt menyasszonyaik között lehetővé tette az ún. „távházasságot”. Nem sokkal az engedélyező kormányrendelet megjelenése után Ilona és Gyula között megköttetett az első ilyen frigy az országban.

pesti_hirlap.JPG

A polgári szertartásra 1942. június 19-én, pénteken, este 7-kor került sor a budapesti XIII. kerület állami anyakönyvvezetőségén (Béke tér 1.). Az ifjú párt dr. Petrik Béla kerületi elöljáró adta össze. Az esemény propagandaértékét mutatja, hogy a házasság tanúi maga Antal István nemzetvédelmi és propagandaügyi miniszter és Szendy Károly polgármester voltak. A menyasszony fehér zsorzsett ruhát viselt, kezében fehér rózsa és szegfű csokrot tartott, a tanúktól pedig babakelengyét kapott nászajándékba. A zsúfolásig megtelt teremben megjelent az Ilonát alkalmazó gyár igazgatója és katonai parancsnoka is. 

Tovább

Fegyencek, fegyőrök, rendőrök

Riporterbál a New York Kávéházban

Az 1934-es báli szezon legvidámabb eseményeként aposztrofált riporterbált farsang utolsó napján, húshagyó kedden, azaz február 13-án rendezték meg a New York Kávéházban. A bálirodában már jóelőre elkapkodták a jegyeket, melyeket egy személy számára 10 pengőért, három személyes "családi" konstrukcióban pedig 25 pengőért árultak.

A szervezők a filmhírben látható aranyszínű híd ötletét a párizsi operabáltól kölcsönözték, így kiemelt helyen jelenhetett meg a karneváli felvonulás és az "Élő Újság" fantázianevű farsangi revü, melyet ismert színészek, újságírók és médiaszemélyiségek lenyűgöző görlcsapat támogatásával adtak elő. Az estélyen résztvevők szórakoztatásáról a zenekaron kívül táncrulett, tréfás tombola és egyéb játékok gondoskodtak. A bál különlegessége, hogy egyesítette magában a jelmezes "apacsbál" és a nagyestélyis-frakkos elitbál jellegzetességeit. A táncparkett a kártyatermekben, a "mélyvízben" és a bárban  került kialakításra. A vendégek színes estélyikbe öltöztek, a hölgyek álarcot vettek fel, az estet pedig még emlékezetesebbé tette, hogy a kiszolgáló személyzet tagjai egytől-egyig fegyencruhát viseltek. A téma apropóját az adta, hogy a rendezvény szervezését a rendőri ügyekkel foglalkozó újságírók vállalták magukra, élükön a házigazdának felkért Tarján Vilmos volt bűnügyi riporterrel.

A jeles vendégek között feltűnik Rökk Marika színésznő is, aki a berlini UFA cég sztárjaként szívesen töltötte a magyar fővárosban kevés adódó szabadságát.

Az éjfélkor bemutatott revü programja a Színházi Élet előzetes ajánlója szerint:

"1. Vezércikk: elmondja Nagy Endre.

2. Balla Lici, mint rikkancslány, elénekli a legfrissebb aktualitásokat.

3. Egyed Zoltán humoros felolvasása: »Hogyan számolnak be a különböző pártállású újságok a Riporterbálról«

4. »Jónapot, kérek egy hírlapot!« Szőnyi Lenke ének- és táncszáma a rikkancsgörlökkel.

5. Bel- és külpolitika: Vadnay László és Komlós Vilmos új Hacsek és Sajó tréfájának premierje.

6. A szenzáció. Tréfa. Játsszák: László Miklós és Keleti László.

7. Maga csak tudja, Intim Pista ... Incze Sándor, a Színházi Élet szerkesztője személyesen válaszol azokra a színházi kérdésekre, amelyeket a leggyakrabban szoktak kérdezni tőle...

8. Gyermekmelléklet. Rökk Marika és a Rökk papa tréfás jelenete,

9. A legrövidebb újság ... Szerkesztette és bemutatja: Karinthy Frigyes.

10. Rendőri hírek. Hasból jelentik: Király Pál, Komlós Jenő és Petschauer Attila rendőri riporterek. Játsszák: Mály Gerő, Justh Gyula és Kálmán Éva.

11. Nincs semmi a lapokban ... Kellér Dezső és Radó Sándor énekes konferansz-tréfája.

12. Novella egy szegény apacsról. Feleky Camill táncszáma. Partnerei: Arianne Bergner és Kondor Ili. Beállítja: Jimmy.

13. Színház. Honthy Hanna énekszáma. Előtte: Lestyán Sándor megintervjuolja a primadonnát. Utána: Lestyán felolvassa a kész intervjút.

14. Finálé: az összes szereplő primadonnák címlapot kapnak a Színházi Életben. Angeló a közönség előtt tervezi meg a címlapokat.

Ez a Riporterbál éjféli műsora. Éjfél után a Newyork-bárban még egy előadás lesz, úgynevezett béke-kabaré, ahol Somogyi Nusi, Ilosvay Rózsi, Sólyom Janka, Pethes, Dénes, Herczeg Jenő, Leopoidi, Milskaja és Kőváry Gyula lépnek fel."

A Riporterbál vendéghölgyeinek az apacsruhákat Vogel Eric díszlet- és jelmeztervező igény szerint díjmentesen megtervezte.

Helyszín:

 

Forrás:

"Riporterbál." Pesti Hirlap, 46. évf. 7. sz. (1934. január 11.) 12.

"Írók, művésznők, újságírók a Riporterbál aranyhídján." Pesti Napló, 85. évf. 33. sz. (1934. február 11.) 5.

"Riporterbál." Pesti Hírlap, 56. évf. 35. sz. (1934. február 14.) 12.

"Kiküldött tudósítónk a Riporterbál programjáról" Színházi Élet 1934/5. sz.

90 vagon szaloncukor

A szaloncukor örök kedvenc, a karácsonyi ünnep elmaradhatatlan, édes kísérője. Így volt ez minden korban és rendszerben, a Monarchiától a pártállam évein át egészen a mai napig.

Nem csoda hát, ha a Rákosi-korszak filmhíradója sem mulasztotta el, hogy megemlékezzen a sokaknak oly fontos édességről. A filmhíradó egyébként is a termelési propaganda fontos médiumának számított, melyben a gazdasági sikerekről, rekordokról szóló tudósítások jelentős hányadát tették ki az összes korabeli filmhírnek. Az alábbi beszámoló fontos szezonális eredményről tájékoztat, mellyel a szerkesztők az államosított édesipar kiváló működését kívánták bizonyítani.

A kommentár szerint 1949. decemberében az államosított Stühmer gyár Veress brigádja Sztálin születésnapjára 3 és fél vagonnal több kakaóbab feldolgozását vállalta, hogy minden korábbinál több csokoládédísz kerülhessen a dolgozók karácsonyfáira. A gyár egyik dolgozója, Stubnya Zoltán munkaérdemrenddel kitüntetett munkás, 10%-al több termelést ajánlott fel Sztálin születésnapjára. A kommentár szerint az előző évi 30 vagonnal szemben, így az idén immár 90(!) vagon szaloncukrot készít az államosított édesipar a dolgozók számára.

 

 

Tovább

Olimpia anno

Kevés olyan kiszámíthatóan kiújuló érzés van az életünkben, mint az olimpiai láz. Az ötkarikás játékokról szóló hírek természetesen a kezdetektől kiemelt figyelmet kaptak a filmhíradókban. A lelkiismeretes tudósítók nem csak a versenyeket, de a felkészülés folyamatát is alaposan dokumentálták. Erre már csak azért is szükség volt, mert ezen a téren a híréhség csillapíthatatlannak bizonyult.

Az alábbi különleges anyagban azt láthatjuk, hogyan jutottak el a friss olimpiai hírek a közönséghez 1928-ban, pár évvel az élő rádiós közvetítések és jópár évtizeddel az online platformok előtt.

A néma képsor Az Est fővárosi szerkesztősége előtt (VII. ker, Erzsébet krt. 18-20.) feszületen várakozó embereket mutatja, akik örömujjongásban törnek ki, amikor a magyar vizipólósok Franciaország elleni 5:3-as győzelméről szóló plakát megjelenik a kirakatnál. A tömegben feltűnő arcok hihetetlen boldogságról árulkodnak, amit valószínűleg az sem nem feledtetett, hogy a Komjádi Béla által felkészített csapat később a németek ellen kikapott, így amszterdami szereplését ezüstéremmel zárta. Az első élő rádióközvetítést az 1936-os olimpiáról hallgathatták a magyar előfizetők, addig viszont maradt a napilapok kirakata előtti izgalom…

 

Tovább

Hőhullám a Balatonnál

Rendkívüli kánikula vagy átlagos strandszezon? Mi sem lehetne hitelesebb tanúja a régi nyaraknak a filmhíradóknál. A trianoni terület-elcsatolások következtében elveszített fürdő- és üdülőhelyek fájó emlékét  a Bethlen-kormány tudatosan próbálta enyhíteni a Balaton népszerűsítésére szervezett kampánnyal a 20-as évek végén, amivel meglehetős sikert ért el. Nézzünk most néhány példát arra, hogyan múlatták az időt a forróságban a két világháború között, hiszen a Balaton már akkor és azóta is a Riviéra, ehhez semmi kétség nem fér.

Nyaraló proletárok a Balatonnál a Tanácsköztársaság idején kiadott Vörös Riport filmhíradó 1919 júliusi számában. Az operatőr jelenléte nagyobb kuriózum volt, mint a tó bármely látványossága, ezért nem véletlen, hogy a médianyilvánossághoz nem szokott, a propaganda kedvéért egyöntetűen proletárnak kikiáltott strandolók belenéznek a kamerába, sőt, láthatóan direkt neki produkálják magukat. 

 

Tovább

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu