Az idén 89 éves könyvhét az irodalom és könyvkiadás egyik legnagyobb hazai ünnepe, melynek történetét szinte teljes egészében dokumentálják a filmhíradók. A két világháború között minden nyár elején legalább egy hírt találunk, mely megörökíti a főváros utcáin felbukkanó színes standokat, ahol a lelkes olvasók személyesen is találkozhatnak kedvenc szerzőikkel. A rangos kulturális esemény ábrázolása azonban nem marad mentes a politikától, hiszen nagyon árulkodó, hogy mikor melyik kötet, szerző és kiadó kerül – vagy éppen nem kerül a kamera elé.
A Magyar Könyv Hetét először 1929 májusában rendezték meg, és szerencsére már ebből az évből van kapcsolódó mozgóképes anyagunk. Minden bizonnyal valahol itt kezdődött a hagyomány, egy kellemes nyári délutánon, Márkus Emília híres Hűvösvölgyi úti villájának kertjében. Az esemény "író- és művészvezérkara" ebben az inspiráló környezetben tartotta értekezletét, a házigazdával mint egyetlen női résztvevővel. A találkozón elhangzottakat sajnos nem hallhatjuk, hiszen ez még némafilm kora, de a helyzet ünnepélyessége így is megkérdőjelezhetetlen.
Márkus Emília villája (Kép forrása: itt)
A Corvina című szaklap felhívása részletesen tájékoztat az Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Országos Egyesülétének első könyvhéttel kapcsolatos elvárásairól:
Újra és nagy nyomatékkal hívjuk föl t. könyvkereskedő kartársaink figyelmét arra, hogy ezen a héten csakis magyar írók eredeti magyar műveit helyezzék el kirakataikba, de különösen, akik sátrai állítottak, az utcai árusításnál csakis ilyen műveket árusíthatnak. Budapest főváros tanácsának és a belügyminiszternek az engedélye csakis magyar írók eredeti magyar könyveinek utcai árusításáról szól. Az ez ellen való vétség, mint kihágás, hatósági eljárást vonhat maga után.
(…) A kirakatverseny tart az egész Magyar Könyvhét alatt, pünkösddel bezárólag. Kérjük t. kortársainkat, vegyenek részt benne minél nagyobb számban és kirakataikat ezen a héten kizárólag magyar könyvekből állítsák össze, hogy a mozgalom egyetemes magyar nemzeti jellegét ezzel is teljes nyomatékkal kiemeljük.
(…) Az utcai könyvárusítás céljára állítandó sátrak ügyében arra kérjük t. kartársainkat, hogy sátrukat tegyék minél tetszetősebbé, föltűnőbbé és vonzóbbá. írók, írónők és társaságbeli hölgyek közreműködésüket megígérték s a szétosztás az egyes sátrak részére megtörtént, azonban helyesnek tartjuk, hogy egyes sátorállító kartársaink maguk is biztosítsanak a maguk vásárlóközönsége, összeköttetései és ismeretsége köréből írókat, írónőket és hölgyeket, mert meglehet, hogy a bizottság által kijelölt személyeket valamilyen ok akadályozza a megjelenésben.
1930-ban még mindig néma a híradón láthatjuk Móricz Zsigmondot, ahogy a Légy jó mindhalálig példányait dedikálja. A felvételek alapján világos, hogy ez az elfoglaltság már ekkor is kemény fizikai munkát jelentett.
1936-ban a vidám Horthy Miklósné maga is kilátogatott a könyvvásárra, hogy jó példát mutasson az esetleg még hezitáló olvasóknak. A kormányzóné a tömegben állva érdeklődéssel lapozgatja az éppen ekkor induló Új Idők Lexikonát, miközben egy másik standon Mécs László fogadja a rajongókat.
Az 1930-as évek közepétől a kiadók egyre többen és egyre változatosabb sátrakkal jelennek meg a rendezvényen. 1935-től hivatalos könyvnapi jegyzék segíti a látogatókat a tájékozódásban, mely tételesen felsorolja a vásáron elérhető címeket. A filmhíradók hangulata jellemzően kedélyes, a város apraja-nagyja, mindenféle rendű és rangú olvasó feltűnik bennük, miközben a kommentár és a kiemelt címek az egyre erősödő propagandacélokat is jól illusztrálják.
Végül pedig a politikai propaganda legsötétebb oldalát mutatja meg az a hír, melynek időzítése nyilvánvalóan nem véletlenül esik nem sokkal az 1944-es könyvheti tudósítás bemutatása után, és amely tragikus lezárása lesz a korszak könyvünnepeinek. Az anyag feltehetően 1944. június 16-án készült, amikor a budapesti német nagykövetség sajtóattaséja, Kurt Brunhoff jelenlétében szimbolikusan bezúzták az arra ítélt zsidó származású magyar és külföldi szerzők műveit. Több mint 400 000 kötetet, 22 tehervagon rakományát semmisítették meg ekkor Kolosváry-Borcsa Mihály, az irodalmi élet megtisztításáért felelős államtitkár-kormánybiztos, nem sokkal korábban megtartott rádióbeszédének szellemében:
A megsemmisítésre ítélt könyvek szerzőinek mintegy százhúsz magyarországi és harmincöt külföldi zsidó szerzőt felölelő első névsora természetesen nem az utolsó lista. A papírmalom felé vezető úton követni fogják a most még nem szereplő többi zsidó írók is az első csoportot, amellyel az idegen szellemiségnek csak az utolsó évtizedekben közismertté lett legkiválóbb képviselői tűnnek el. Tökéletes munkát azonban így sem végzünk, ha nem siet segítségünkre a magyar társadalom. Ezért itt, a rádió nyilvánossága útján, kérek minden öntudatos magyar embert, gondoljon családjára, gyermekére, hozzátartozóira és semmisítse meg a tulajdonában levő zsidó könyveket, vagy szolgáltassa be a zsidókérdést kutató magyar intézetnek…
Hely:
A Magyar Könyvhét író- és művészvezérkarának értekezlete Márkus Emília parkjában (Márkus Emília villája, Budapest, Hűvösvölgyi út 85.)
Híradó:
A Magyar Könyvhét író- és művészvezérkarának értekezlete. Magyar Híradó 273/2. (1929. május)
Legnevesebb íróink és művészeink a Magyar Könyvnapon. Magyar Híradó 325/2. (1930. május)
Magyar könyvnap Budapesten. Magyar Világhíradó 642/4. (1936. június)
Megkezdték a zsidó irodalmi termékek megsemmisítését. Magyar Világhíradó 1062/2. (1944. június)
Forrás:
A Magyar Könyv Ünnepe. Magyar Könyvhét: 1929. május 13-20. Corvina, 1929. 52. évf. 19.sz. május 12.p. 1.
